Jöjjenek az eredmények!
Tornázóim azt mesélik, hogy már az autóban sem tudnak görnyedten ülni, sőt: a számítógépük helyzetét is megváltoztatták, mert érezték, mi lenne a megfelelőbb nekik. És talán ez a munkám legfontosabb része!Hogy az emberek a saját bőrükön is megtapasztalják, milyen is az ideális helyzet – s hogy ők maguk akarják azt elérni.
Az első órákon, amikor még csak tanuljuk a testtartás beállítását, magyarázni szoktam: „Váll hátrafelé lefelé forgat, lapocka zár”. S egy ponton ilyenkor azt látom a tornázóimon, hogy valami kényelmetlen nekik. De nem az izmaiknak, hanem a lelküknek… Ilyenkor meg szoktam kérdezni, mi a gond, mire elmondják: úgy érzik magukat belülről, mintha túlságosan kinyomnák a cicijüket…
Ilyenkor már veszem is elő a telefont, és készítek egy képet erről a helyzetről. Illetve arról is, amit ők belülről ideálisnak éreznek. Gondolom nem kell mondanom: a döbbenet nem marad el! Ezeket a képeket mindig átküldöm nekik, mert fontos, hogy ők maguk is megbizonyosodjanak arról, hogy a testük akkor a legszebb, ha az izmaik is boldogok. Win-win! De ezt persze nekik kell tudatosítaniuk, hogy aztán magabiztosan járhassanak-kelhessenek a világban…
S persze, muszáj szót ejtenünk az óra végi relaxációról, vagyis a 15 perc mennyországról is! Na jó, kicsit talán túlzok, de annyit biztosan ígérhetek, hogy erre a negyed órára elengedheted minden aggodalmad és feszültséged, s egy picit magadra koncentrálhatsz. (Sőt, még a termünk szuper talajfűtése is támogatja! )
Szóval ezek lennének az első tapasztalataim. Ha bármilyen kérdésed lenne, nyugodtan jelezz, és ha érzed a „hívást”, jelentkezz Te is. (Most újabb délelőtti és délutáni időpontok szabadultak fel!)
Írjatok bátran üzenetet!